FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Valahol hál' a pénz avagy ki kivel játszik ?

Mintegy 2,5 milliárd forint ügyeleti díjjal tartozik a költségvetés az orvosoknak. Több, mint kétszáz orvos működési engedélyét függesztették fel, mert nem tudták igazolni, hogy a kötelező továbbképzésen részt vettek.

Két hír, amely egyértelműen rávilágít az egészségügy orvosokkal kapcsolatos hihetetlen ellentmondásaira. Ehhez jön a hétköznapi tapasztalat, amikor embertelen, közönyös kórházi dolgozókról, hálapénzért sem nyújtott szolgáltatásokról és mindennek ellenére egy kórházbezárás hírére is pánikba eső emberekről van szó.

Ami az eddig  akár már megszokottnak is nevezhető kaotikus viszonyokban újdonságnak számít, az a működési engedélyek felfüggesztése.

A kötelező orvostovábbképzés - amit nyugodtan nevezhetünk hasznos eljárásnak, így legalább gipsz helyett nem spanyolcsizmát akarnak ránk adni - bekerült a nagy magyar valóság viszonyrendszerébe, és úgy is működik. Működik mint máshol, csak egy kicsit másképp.

A továbbképzés alapvető pillérei az orvosi szakmai kollégiumok a maguk szervezetrendszerével.

Még azt sem mondhatjuk, hogy a szakmába a politika nagyon belenyúlna, mert a kollégiumok tagjait döntően különböző orvosi szervezetek (országos és megyei orvosi kamarák) egyetemek, tudományos társaságok, Magyar Tudományos Akadémia jelölik, az ágazati miniszter pedig három főorvost "kér fel" a kollégiumi tagságra.
A jogszabály alapján jelenleg közel negyven, létszámát tekintve pedig több, mint hétszáz orvos ezeknek a kollégiumoknak a tagja.

A szakmai kollégiumok mellett  kötelező vagy létrehozható jelleggel  legfeljebb öt fővel működő "szakcsoportok" működnek. Az ilyen szakcsoportnak az is tagja lehet, aki egyébként a szakkollégiumnak nem tagja. Az ilyen személyeket  szakmai javaslat alapján ugyancsak a miniszter kéri fel a részvételre.

A kollégiumok tagjainak díjazása az állami költségvetés terhére történik.

A kicsit bonyodalmas bevezető csak arra szolgált, hogy érzékeltessük, az orvosi szakma nem "hivatali" szintje gyakorlatilag politika független, vagyis olyan önszerveződő egység, amely ellenállhat mindenfajta kurzus nyomásának, és mint az elmúlt évtized alapján kiderült, ellent is áll.

A szakmai kollégiumok összetételéből, a velük szemben támasztott követelményekből, illetőleg a jelölés rendszeréből látszik, hogy oda bekerülni csak az orvostársadalom krémjének van lehetősége. Miután az orvostársadalom ma is formálisan és informálisan kialakult nagyon zárt hierarchikus szervezet, ezért a tíz év "kiemelkedő szakmai" (főorvosi ?)gyakorlaton túl igazából annak lehet csak esélye ilyen grémiumba kerülni, aki a kamarák, tudományos társaságok stb. útvesztőiben is jól eligazodik. Az önmenedzselés tehát legalább olyan fontos szempont, mint a szaktudás.

Az orvostovábbképzés jórészt "költségtérítéses" történet, ráadásul a továbbképzési időszak alatt legalább 250 pontot kell elérnie egy orvosnak, ha a működését továbbra is folytatni kívánja. Ezért aztán ami az egyiknek kötelezettség, az a másiknak üzlet.

A "kötelező szinten tartó" tanfolyamokat - elérhető pontszám 50 - az egyetemek szervezik és bonyolítják. Ez még rendben is lenne.

Van azonban az üzletnek egy olyan része,  hivatalos elnevezéssel "kötelezően választható (?) és szabadon választható  tanfolyam" amelyet bárki szervezhet, legyen az  magánszemély, jogi személy, egyéb társaság.
Az ilyen tanfolyamokból legalább 25 pontot kötelező összeszednie a továbbképzésen résztvevő orvosoknak.

A tanfolyam szervezőknek egy programot kell benyújtani valamelyik egyetemre, amely "befogadja" azt,  pontszám ajánlással látja el, majd megküldi az illetékes szakmai kollégiumnak és az egészségügyi bizottságnak. Ez a bizottság a szakmai kollégium véleményének figyelembe vételével dönt arról, hogy a beterjesztett javaslat milyen pontértékű,
a döntésről pedig értesítik a felterjesztő egyetemet.

A mechanizmus tehát jelentősen "szűrt" és abszolút szakmai.

Miután azonban a szakma is emberekből, érdekekből és nem utolsó szempontként pénzből áll, ezért néha becsúszik egy-egy olyan kurzus is,
amely orvosi továbbképzés címén nem szól másról mint valamelyik gyár valamelyik termékének burkolt reklámjáról vagy "szakmai módon" a költségtérítés megfizetéséről.  

Ez a jelenség viszont a fizető és valóban továbbképzésre vágyó orvosok között némi felháborodást keltett.
A minisztérium felismerve a rendszer gyengéit a vonatkozó rendelet szövegébe 2002 folyamán beiktatott egy olyan paszust, miszerint a pályázatot elbíráló egyetem " a szakmailag elfogadhatatlan színvonalú, a bizonyíthatóan reklám vagy üzleti érdeket szolgáló programot indoklás megjelölésével visszautasíthatja." (Más kérdés, hogy 1999-től 2002-ig a felterjesztő egyetemek, a véleményező kollégiumok és a jóváhagyó bizottság miért nem utasították vissza, valamint azóta hány esetben bizonyososodott be az ilyen cél.)
 
Csakhogy a továbbképzések ebben az időben már javában zajlottak, a  reklámcél vagy üzleti érdek pedig a valóságban elég nehezen bizonyítható.

Akinek pedig pénze, kedve vagy az orvosi munkája miatt ideje nem volt arra, hogy fizessen, most ráfizetett. Olvasgathatja a jogszabályt és beiratkozhat a következő PR tanfolyamra.