FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Kártalanítás építési szabályok változása esetén.

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ALAKÍTÁSÁRÓL ÉS VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1997. ÉVI LXXVIII. tv. (a továbbiakban Étv) JOGÉRTELMEZÉSI (jogalkalmazási) PROBLÉMÁI A KÖZIGAZGATÁSI PEREKBEN

1./ Az Étv. 30.§. (1) bekezdése szerinti kártalanítás

Az Étv. 30.§. (1) bekezdése kimondja, hogy ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy épít és tilalom), és ebből a tulajdonosnak haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.

A 30.§. (2) bekezdése szerint a kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint megállapítható értéke és a rendeltetésmódosítás eredményeként az ingatlan új forgalmi értéke közötti különbözet.

a./ Az Étv. hatályba lépése utáni (1998. január 1. utáni) korlátozások, övezeti változások jogalapjának megítélése.

Az Étv. hatálybalépése, 1998. január 1. napja után a 30.§. (1) bekezdése szerinti kártalanítási jogalapot teremtenek mindazok az övezeti átsorolások, amelyek a 46/1998. (X. 15.) fővárosi közgyűlési rendelet, a Fővárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT), továbbá a 47/1998. (X.15) fővárosi közgyűlési rendelet, azaz a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) alapján 1999. január 1. napjától következtek be.
A közigazgatási perekben, a jogalap ezekben az esetekben általában nem vitatott, mert az övezeti átsorolás folytán az ingatlanokon fennálló korábbi építési jogok - a peres felek által elismerten - a tulajdonosok kárára jelentősen, negatív irányban megváltoztak. Ezen ingatlanok ugyanis a tulajdonosok számára többnyire használhatatlan és értékesíthetetlen területekké váltak építésjogi szempontból, mivel pl. a lakóterületből közparkká átsorolt ingatlanon a tulajdonostól nem várható el, hogy szoborkertet létesítsen.
Ezen, tulajdonosi érdekeket sértő övezeti változásoknak a jogalapját ugyanakkor nem a tulajdonjogból, hanem az ún. építési jog negatív irányú változásából kell levezetni. Önmagában a tulajdonjog nem feltétlenül foglalja magába az építési jogot, a kettő alapvetően elválhat.
Az építési jog a helyi rendelet, vagy jogszabály által a beépítés feltételeként meghatározott követelményeket jelenti.
Ezen építési lehetőségek negatív irányú, a tulajdonosi érdekeket sértő és a tulajdonosnak kárt okozó megváltozása kell tehát, hogy tisztázott legyen a jogalap fennálltához.

b./ A kártalanítás fizetésére kötelezhető Önkormányzatok

A közigazgatási perek jelentős része azon kérdés eldöntését célozza, hogy ki legyen köteles az Étv. 30.§. (1) bekezdése alapján megállapítható kártalanítást megfizetni.

Az Étv. 30.§. (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a korlátozás történt. Ha nem határozzák meg azt, akinek az érdekében a korlátozás történt, akkor a kártalanítási kötelezettség a települési önkormányzatot terheli.

Budapest sajátos jellegénél fogva a fővárosi és kerületi önkormányzatok a különböző jogszabályokban meghatározott hatáskörük szerint egyaránt látnak el településrendezési feladatokat, ennek keretében pl. a Fővárosi Önkormányzat az Étv. 14.§. (2) bekezdése szerint a főváros területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táj és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket fővárosi építési keretszabályzatban állapítja meg.
Ugyanakkor a fővárosi kerületi önkormányzatok az Étv. 14.§. (3) bekezdése értelmében a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül - a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot állapítanak meg.
Az Étv. 14.§. (6) bekezdése szerint a kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintő, a főváros szabályozási kerettervében szereplő szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés szükségessége esetén a főváros szabályozási kerettervét előzetesen módosítani kell.
A Fővárosi Önkormányzat rendeletével meghatározott fővárosi szabályozási keretterv (FSZKT), (BVKSZ) tehát olyan magasabb szintű jogszabály, amelytől a fővárosi kerületi önkormányzatok kerületi szabályozási terve (KSZT-je) nem térhet el.
Mindezek alapján a közigazgatási perekben alapvetőn felmerül az az eldöntendő kérdés, hogy önmagában a magasabb szintű jogalkotói hatáskör megalapítja-e a kártalanítási fizetési kötelezettség körében a Fővárosi Önkormányzat érdekeltségét, azaz a kedvezményezetti poziciót.
Az ezen álláspontot képviselők a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (a továbbiakban: Ötv.) 63/A.§. l./ pontjára hivatkoznak, amely a Fővárosi Önkormányzat feladat és hatáskörébe utalja különösen a főváros városképe szempontjából védendő természeti környezet, közcélú zöldterület kijelölését, fejlesztését és fenntartását.

A Legfelsőbb Bíróság e körben született első döntése kifejtette, az önkormányzati rendeletalkotás a rendeletalkotó kisajátításra kötelezhetőségét eredményezheti, de minden esetben az eset összes körülménye alapján egyedileg kell vizsgálni a kötelezett személyét.
(Kfv. II. 39.113/2004/8.)

Az Étv. törvényi indokolása alapján a településrendezés igen sok irányú tevékenység gyűjtőfogalma, mely lényegében a település területének megfelelő felhasználását és az ezzel kapcsolatos építkezést, ezek révén kedvező településszerkezetet és településkép kialakítását, továbbá a település működő-képességének biztosítását célzó feladatok megvalósítását jelenti.
Budapest főváros kétszintű önkormányzatiságára tekintettel a fővárosi továbbá a fővárosi kerületi önkormányzatok is gyakorolják tehát a településrendezési hatáskört, amelynek keretében a fővárosi kerületi önkormányzatok a helyi sajátosságokat érvényre juttathatják.

Az 1991. évi XX. tv. a helyi települési önkormányzat képviselő testületének lehetőséget biztosít arra, hogy a helyi, területi sajátosságokat megfelelően szabályozza, adott esetben a környezeti és természetvédelem tekintetében is azokat érvényre juttathatja. (pl. helyi védelem biztosítása)

A Fővárosi Bíróság álláspontja az, hogy minden egyes konkrét ügyben mérlegelni kell, hogy a főváros vagy kerületi önkormányzat érdekeltsége állapítható-e meg az övezetátsorolást illetően. Fel kell tárni e körben a releváns tényállási elemeket, így pl. magasabb szintű Fővárosi Önkormányzati érdekeltséget mutat, amennyiben az ingatlant a kiemelt közcélú területekről szóló 14/1993. (IV. 31.) Fővárosi Közgyűlési rendelet tartalmazza, vagy a BVKSZ 4. számú mellékletében a főváros területén lévő országos és helyi jelentőségű védetté nyilvánított természeti területek között szerepel, avagy a BVKSZ 5. számú melléklete szerint a városkép szempontjából védett közparkok, stb. között kerül felsorolásra.

c./ Az Étv. hatályba lépése előtti ( 1998. január 1. előtti ) korlátozásokkal kapcsolatos kártalanítások megítélése a korábbi jogszabályok tartalmi követelményein alapuló Részletes Rendezési Tervek (RRT-k) övezeti átsorolásai alapján.

A közigazgatási perek egy része a jogalap körében került megindításra, vitatván ezekre az esetekre az Étv. 30.§-ának alkalmazhatóságát, a visszamenőlegesség tilalmára, illetve a jogbiztonságra hivatkozással.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága iránymutató, egységes gyakorlatot alakított e kérdésben. ( Kf.II. 39.678/2001/13, Kf. V. 39.677/2001/9, Kfv.X. 39.291/2003/2, Kfv.II. 40.020/2002/2.)
A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a 2000. március hó 1. napjától hatályos - az Étv-t módosító 1999. évi XCV tv-el módosított - Étv. 60.§. (2) bekezdés b.) pontja úgy értelmezendő, hogy mindenféle övezeti átsorolásokból eredő kártalanításra irányadó az Étv. 30.§. (1) bekezdése és nem csak azokra, amelyek az Étv. hatályba lépése után történtek.

A módosított Étv. 60.§. (2) bekezdés b.) pontja szerint e törvény 30.§-ának rendelkezéseit kell alkalmazni a törvény hatályba lépésétől kezdődően, a korábbi rendezési tervek alapján fennálló, a tulajdonosi érdekeket sértő övezeti előírások változásával, az egyedi határozattal elrendelt, továbbá az egyedi határozattal el nem rendelt tilalmakkal kapcsolatban.

A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az Étv. 30.§-a alapján kell a kártalanítást megállapítani akkor is, ha a kérelem benyújtásakor vagy a támadott határozat meghozatalakor még más építésügyi szabályok voltak hatályban.
Az Étv. 30.§. hatályos rendelkezései ma már nem teszik lehetővé a hatályát vesztett 30.§. (5) és (6) bekezdésének alkalmazását és az évenkénti 5 %-os korlátozási kártalanítás megállapítását.
"A törvény hatályba lépésétől" szövegezés nem azt fejezi ki, hogy a törvény rendelkezései mely időponttól alkalmazhatók. A hatályba lépésre vonatkozóan az Étv. korábbi rendelkezései már tartalmaznak előírásokat.

d./ Az Étv. 30.§. (4) bekezdése szerinti, az ingatlan kötelező kisajátítására vonatkozó eljárás.

Az Étv. 30.§. (4) bekezdése értelmében, ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv valamely később megvalósítandó - jogszabályban megállapított - olyan körérdekű célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekű cél kedvezményezettjétől, illetőleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított 3 éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani.

Az Étv. 30.§. (4) bekezdése szerinti kötelező kisajátítás törvényi tényállási (jogszabályi) feltételei tehát
" az építési jogok jelentős, nagymértékű korlátozása közérdekű célból
"a tulajdonos az ingatlant megvételre felajánlja a közérdekű cél kedvezményezettjének, ennek hiányában a települési önkormányzatnak és
"a megvételre vonatkozó felajánlásra irányuló kérelemtől 3 év eredménytelen eltelte.

Mindezek alapján amennyiben a feltételek együttesen megvalósulnak, akkor az ingatlant ki kell sajátítani. E körben tehát a közigazgatási szerv nem mérlegelhet.
Amennyiben az Étv. 30.§. (4) bekezdése szerint az ingatlan kisajátításának a feltételei fennállnak, akkor a közigazgatási szerv a kisajátítás iráni kérelem benyújtására kötelezi az általa a közérdekű cél kedvezményezettjeként meghatározott önkormányzatot, amely Budapesten a Fővárosi Önkormányzat, vagy valamely fővárosi kerületi önkormányzat lehet.

Miután tipikusan vitás a közérdekű cél kedvezményezettjének a személye, azaz, hogy a kisajátítás kinek az érdekében áll, ezért az ilyen típusú határozat is több jogértelmezési problémát rejt magában. Itt ismét utalunk a Legfelsőbb Bíróság már idézett Kfv.II. 39.113/2004/8. számú döntésére.
A kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 18.§. (2) bekezdése szerint a kisajátítási eljárás kérelemre indul.

A Ktvr. végrehajtásáról szóló 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R ) 31.§-a értelmében a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetőjének - a kisajátítandó ingatlan tulajdonosának kérelmére ( érdemi döntést megelőző határozattal ) köteleznie kell a kisajátítási kérelem benyújtására azt, akinek az érdekében a kisajátítás szükséges. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

Tipikusan az ilyen jellegű, a Ktvr. szerint nem az ügy érdemében hozott határozatban az Étv. 30.§. (4) bekezdése alapján állást kell foglalni a közérdekű cél kedvezményezettjéről, vagyis arról, hogy a kisajátítás kinek az érdekében áll.
A határozatnak a bírói út kizárása vonatkozó jogorvoslati tájékoztatása ellenére minden esetben a közigazgatási perben kívánják vitatni a kisajátításhoz fűződő közérdekű érdekeltség kérdését, melyet a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok egymásra hárítanak.
Jogalkalmazási problémaként merül fel, hogy a kedvezményezett személye tekintetében érdeminek tekintse-e a bíróság az ezen típusú határozatot és foglaljon állást érdemben a vitatott körben, avagy a bírói út hiányára hivatkozással csak a kisajátítást elrendelő határozatban lehessen ezt vitatni.

A Fővárosi Bíróság hozott olyan ítéletet, melyben érdemi határozatként bírálta el az R. 31.§-a alapján hozott határozatot. (11.K. 32.067/2003/7.)

A döntés indoka szerint azzal, hogy a hatóság a kisajátítási kérelem benyújtására kötelezte a felperest, közigazgatási jogviszony létrehozására kötelezte, márpedig ha a közigazgatási szerv a jogviszony fennállásáról dönt, ez érdemi határozatnak minősül.
A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelemben még nem született döntés a Legfelsőbb Bíróságon.


e./ AZ Étv. 30.§-a szerinti kártalanítási eljárások speciális eljárási szabályai

Az Étv. 30.§. (7) bekezdése kimondja, hogy a kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. A kártalanítás a felek megállapodásának a tárgya. Ha a felek között a kérelem benyújtásáról számított 1 éven belül nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, melyet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel.

Lényeges tényállási elem, hogy a kártalanítási eljárás előtt kötelező a megállapodás a megegyezés megkísérlése, és ennek hiányában folyatható csak le kártalanítási eljárás.
Ez összhangban van a Ktvr. 3.§. (1) bekezdésében megfogalmazott azon követelménnyel, hogy az ingatlan tulajdonjogát kisajátítással akkor lehet megszerezni, hogy ha az adásvétel útján nem lehetséges.

Az Étv. 30.§. szerinti kártalanítási eljárást, mint ahogy a Ktvr. 18.§. (1) bekezdése szerinti kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője folytatja le.
A Ktvr. 19.§. (1) bekezdése értelmében a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője határozata ellen államigazgatási úton további jogorvoslatnak helye nincs, az elsőfokú közigazgatási eljárásban született határozattal szemben a fél azonban a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti.
A perre a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. XX. fejezetének a rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a pert a kisajátítást kérő ellen is meg kell indítani, és abban a bíróság a kisajátítást kérő kérelmére

a./ soron kívül jár el,
b./ közbenső ítéletet hoz, ha annak a Pp. 213.§. (3) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak.

Az Étv. 30.§. szerinti kártalanítási eljárás szerint született határozatot felülvizsgáló közigazgatási per a fentiek értelmében egy olyan speciális közigazgatási per, ahol a keresetet a Pp. 327.§. (2) bekezdésében foglaltak értelmében a határozatot hozó közigazgatási szerv ellen, továbbá a kisajátítást kérő ellen is - amely túlnyomó részt egybe esik a kártalanításra köteles önkormányzattal - meg kell indítani.
A kártalanítás mértékét az Étv. 30.§. (2) bekezdése csak az övezeti előírások változása esetében nevesíti konkrétan akként, hogy az ingatlan korábbi rendeltetése szerint megállapítható értéke és a rendeltetés módosítás eredményeként az ingatlan új forgalmi értéke közötti különbözet.

A Ktvr. 9.§-a a pénzbeli kártalanításra vonatkozóan annak mértékére és kiszámítására eligazítást nem ad, azonban a következetes bírói gyakorlat szerint az ingatlan tulajdonosának az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékének megfelelő kártalanításban kell részesülnie. Az azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás követelményének érvényesülnie kell.
Az érték megállapítása során nem hagyható figyelmen kívül az ingatlan fekvése és az éréket befolyásoló valamennyi tényező.
A többletkártalanítás megállapítására irányuló közigazgatási perekben amennyiben a bíróság a kártalanítást megállapító közigazgatási határozatot a kártalanítást érintő részében megváltoztatja és többletkártalanítást határoz meg, úgy rendelkeznie kell a kártalanításra jogosult tulajdonos (tulajdonosok ) részére megállapított többletkártalanítás összegéről, továbbá a többletkártalanítási összeg után járó késedelmi kamatról a Ptk. 301.§-a értelmében.

2./ Az Étv. 27.§-a szerinti kiszolgáló és lakóút céljáró történő lejegyzés

Az Étv. 27.§. (1) bekezdése szerint, ha a helyi építési szabályzat illetőleg szabályozási terv szerint a település területrészeit érintő kiszolgáló és lakóút létesítése, bővítése vagy szabályozása szükséges, az 52.§. (2) bekezdésében meghatározott építésügyi hatóság a teleknek a kiszolgálóút céljáró szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül - a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti. A lejegyzéshez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges.

A 27.§. (3) bekezdése értelmében a telek kiszolgálóút céljára igénybe vett részéért, a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegéről az (1) bekezdésben meghatározott építésügyi hatóság külön határozatban dönt. A kártalanítás összegét a kiszolgálóút megépítéséből, illetőleg az ezzel összefüggő közművesítésből eredő telekérték - növekedés figyelembevételével kell megállapítani. Telekérték növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel érintett igénybe vett telekhányad értéke állapítható meg.

A lejegyzés, illetőleg igénybe vétel, és az ezért járó kártalanítás megállapítása az Étv. általános szabályai szerinti kétfokú közigazgatási eljárásban történik. A kiszolgáló és lakóút céljára történő lejegyzés és igénybevétel, továbbá az ezért járó kártalanítás tárgyában elsőfokú közigazgatási szervként a települési önkormányzat jegyzője hoz határozatot, amely ellen fellebbezésnek van helye, melyet másodfokú szervként a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal bírál el. A fellebbezési jog kimerítése után a másodfokú határozat ellen az Áe. 72.§. (1) bekezdése alapján bírósági felülvizsgálatnak van helye.

A kiszolgáló és lakóút céljára történő igénybe vett telekrészért járó kártalanítás meghatározására a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kerül sor azzal az eltéréssel, hogy a kártalanítás összegét a kiszolgálóút megépítéséből, illetőleg az ezzel összefüggő közművesítésből eredő telekérték növekedés figyelembevételével kell megállapítani.

Miután a kiszolgáló és lakóút céljára történő lejegyzés és igénybevétel tipikusan telekalakítási (telekmegosztási) eljárás keretében történik, ezért a többletkártalanítási igénynél a közigazgatási perekben a kártalanítási összeg tekintetében többnyire érvényesíteni kívánják a telekalakítás (telekmegosztás) értékre gyakorolt hatását is.
Az ilyen típusú kártalanítási eljárásnál ugyancsak alperesi pozícióban áll a határozatot hozó másodfokú szerv mellett a kártalanítás fizetésére köteles települési önkormányzat is.

AZ ÜGYFÉLKÖR AZ ÉPÍTÉSÜGYI ELJÁRÁSOKBAN A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGI DÖNTÉSEK TÜKRÉBEN

A Legfelsőbb Bíróság KK. 32. számú állásfoglalása III. pontja tartalmazza, ha a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérő felperes törvényes érdekeltségének hiánya a keresetlevél alapján egyértelműen megállapítható, akkor a bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130.§. (1) bekezdés g./ pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kell elutasítania. A visszaérkezett Legfelsőbb Bírósági döntések a bíróságot több esetben a kereseti kérelem tárgyában ítélettel való rendelkezésre utasították, továbbá az ügyféli érdekeltség vizsgálatára. Ezek az ügyek az alábbiak voltak: Egy esetben a bérlő fellebbezett az építési engedélyt megadó határozat ellen és a bíróság a bérlőt nem tekintette ügyfélnek, ezért törvényes érdekeltség hiányában a pert megszüntette, azzal, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának lett volna helye. A Legfelsőbb Bíróság az Áe. 3.§. (4) bekezdése szerinti ügyfél fogalomból levezetve kifejtette, hogy ügyfél lehet az is, akinek az engedélyt megadó határozatot nem kell ugyan kézbesíteni, de jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Valakinek a jogát vagy jogos érdekét az ügy akkor érinti, ha közvetlen érdekeltsége fűződik ahhoz, hogy az egyébként másra vonatkozó jogot vagy kötelezettséget a hatóság megállapítja-e és ha igen, milyen tartalommal. (Kpfkf.II.39.374/2002/2.) Egy másik ügyben a bíróság az építési telekkel szemközti oldalon lévő nem szomszéd felperes vonatkozásában a pert megszüntette azért, mert kereshetőségi joggal nem rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság a fentebb kifejtettek szerint az eljáró bíróságot ítélethozatalra és tárgyalás tartására kötelezte, kifejtette, hogy ügyfél lehet a szemközti oldalon lévő szomszéd is, ha közvetlen és nyilvánvaló érdeke fűződik ahhoz, hogy egyébként másra vonatkozó jogot, illetve kötelezettséget a hatóság megállapítja-e, és ha igen, milyen tartalommal. (Kpfkf.II. 39.930/2002/4.) Egy harmadik ügyben a bíróság a tervezett építmény közelében lakók - nagyobb számú környékbeli lakók - keresete vonatkozásában a pert megszüntette azzal az indokolással, hogy közvetlen érdekeltségük nincs. A Legfelsőbb Bíróság a korábbiak szerint az ügyféli érdekeltség vizsgálatára kötelezte a Fővárosi Bíróságot, amelynek keretében tisztáznia kell, hogy megilleti-e a tervezett építmény közelében lakó többi személyt az ügyféli jog, és a kereshetőségi jog a megjelölt sérelem okán fennáll-e.
A Legfelsőbb Bíróság nem tér ki annak indokolására, hogy a bérlőnél, a szemben lakónál, illetőleg a közelben lakóknál miként lehet értelmezni a közvetlen és nyilvánvaló érdekeltséget.
A jogos érdek és a törvényes érdek fogalmát a jogirodalom az alábbiak szerint határozza meg: jogos érdeken az alanyi jogokra (tehát a tételes, pozitív jog által biztosított jogosítványok összességére) visszavezethető, azok által védett, jogszerűnek elismert érdeket, míg a törvényes érdek fogalma alatt a közvetlenül valamilyen törvényes rendelkezésen (tehát tárgyi jogon) alapuló érdeket kell értenünk.

A BH 1994. évi 509. számú jogeset tartalmazza, hogy az építési engedély kiadására vonatkozó eljárásban a szomszéd ügyfél lehet, azonban a közigazgatási perben vizsgálni kell, hogy a felperes kereshetőségi joga kiterjed-e az általa hivatkozott jogszabálysértésre. A BH indokolásában szerepel, hogy az ügyfélnek minősülő szomszéd kereshetőségi joga a közigazgatási határozattal érintett jogainak és törvényes érdekeinek sérelmére vonatkozhat és jogszabálysértésre való hivatkozással e vonatkozásban kérheti a közigazgatási határozat felülvizsgálatát.

Az építésügyi eljárásokban a jelenlegi jogértelmezés szerint az ügyfélkör meghatározása során a "szomszéd" fogalmát tágabban kell értelmezni. A kereshetőségi jogot, vagyis az anyagi jogi igényérvényesítés jogát pedig körültekintően kell megvizsgálni.