FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Az eleven csomag.

(BH 2005/3)

I. Emberölést is megvalósító emberrablást követ el, aki – a követelésének biztosítékául fogva tartott – ötéves gyermeket összekötözve, lezárt bőröndbe helyezi, és a sértett gyermek fulladás következtében meghal.

II. A tudatos gondatlanság alapvetően az érzelmi oldalon tér el az eshetőleges szándéktól. – A luxuria esetében az elkövető felismeri magatartásának lehetséges következményeit, de – szemben az eventuális szándékot jelző belenyugvással – a jelentős kockázatot vállalva abban reménykedik, hogy a súlyos eredmény mégsem következik be – Ha a bizakodás merőben alaptalan (mert az adott helyzetben szinte szükségszerű eredmény elmaradása csupán véletlenül történhetne meg), az eredménybe való belenyugvásról, tehát eshetőleges szándékról van szó [Btk. 13.§, 14.§, 15.§, 166.§, 175/A.§].

Z.G. 1991 óta élt Magyarországon feleségével, s 1994-ben született gyermekükkel, Z.J.K. sértettel. Ugyanabban a házban, egy emelettel lentebb lévő lakásban lakott Z.G. unokahúga, a II.r. terhelt, akinek a sértett gyermek ellátása és felügyelete volt a feladata.

Az I.r. terhelt kínai állampolgár, Magyarországon büntetve nem volt. Az I.r. terhelt 1998-ban ismerkedett meg a II.r. terhelttel, s közöttük baráti, majd szerelmi viszony alakult ki.

Az I.r. terhelt 1999 nyarán pénzzavarba került, amelyről a II.r. terhelt is tudott. 1999 nyarán a két terhelt között felmerült, hogy pénzszerzés céljából a II.r. terhelt gondjaira bízott gyermeket el kell rabolni, minthogy a családot jómódúnak tartották. Az I. r. terhelt a II.r. terhelttől tudott arról, hogy a kisfiú édesapja 1999. augusztus 30-án egy hétre Ukrajnába utazik, ismerte a család szokásait, többek között azt is, hogy a gyermeket reggel hozzák le az alsó lakásba, ahol W.D.X. is lakik. Megbeszélték, hogy az I.r. terhelt, hogy fel ne ismerjék, csuklyát fog viselni.

Az I.r. terhelt 1999. augusztus 31-én hajnali 4 órakor az erkélyen keresztül, a nyitva hagyott konyhaablakon át behatolt az alsó lakásba azzal a céllal, hogy a gyermeket elrabolja és szabadon bocsátása fejében a szüleitől váltságdíjat kérjen.

Az ágyban fekvő W.D.X. nyakához kést tartott, s megfenyegette őt, hogy ha kiabál, megöli. Ragasztószalaggal összekötözte, szemét, száját leragasztotta és a szobában fogva tartotta. Ezt követően a megkötözött W.D.X. táskájából elvett 140.000 forintot, 50.000 USD-t, valamint elvette a mobiltelefonját is.

A II.r. terhelt reggel 8 óra után ment fel a fenti lakásba, s hozta le a gyermeket. A gyermek édesanyjának távozását követően az I.r. terhelt előjött a rejtekhelyéről, kést tartott a gyermek nyakához, összekötözte kezét és lábát, a száját ragtapasszal leragasztotta, majd a sértettet betette egy zipzáras bőröndbe úgy, hogy a gyermeket előbb még egy takaróba is betekerte. Ezután a bőrönd zipzárját elhúzta.

Egy másik táskába tette a Z.G. tulajdonát képező videó-rekordert és DVD lejátszót, amelynek összértéke 277.940 forintot tett ki. Távozva a két táskát a személygépkocsijába helyezte, majd elhajtott a helyszínről.

Augusztus 31-én 10 óra 57 perckor az I.r. terhelt telefonon felhívta Z.G.-t és 100.000 USD-t követelt a gyermek szabadon bocsátásáért. A váltságdíjat követelő hívást szeptember 1-én 16 óra 2 perckor – jóllehet a gyermek akkor már halott volt – megismételte, majd szeptember 2-án még két esetben is.

Az I.r. terhelt a gyermeket összekötözve, a bezárt bőröndbe helyezve a gépkocsiban tartotta. A lélegző nyílások részleges elfedése miatt fulladás következtében a kisfiú a bőröndben meghalt. A fulladás legkevesebb 8-10 percig tartott. A sértett halálát észlelve az I.r. terhelt a holttestet augusztus 31-én 21 óra körül a Petőfi híd pesti hídfőjénél lévő északi stégről a Dunába dobta. A holttestet szeptember 10-én fogták ki.

Az elsőfokú bíróság a 2002. április 5-én meghozott – és a Legfelsőbb Bíróság ítélete folytán 2002. október 8-án jogerőre emelkedett ítéletével – az I.r. terheltet emberölést is megvalósító emberrablás bűntette, aljas célból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és kifosztás bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre, valamint a Magyar Köztársaság területéről végleges kiutasításra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 év elteltében határozta meg. Ugyanakkor a a szemérem elleni bűntett vádja alól felmentette.

Az emberrablásként értékelt cselekmény jogi minősítése kapcsán az eljárt bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az I.r. terhelt e tevőlegessége nem a halált okozó emberrablás bűntettének, hanem az emberölést is megvalósító emberrablás bűntettének minősül, minthogy az elkövetés körülményeiből az a helyes következtetés adódik, hogy a gyermek halála, mint eredmény tekintetében az I.r. terheltet nem csupán gondatlanság, hanem eshetőleges szándék terheli.

Az I.r. terhelt védője nyújtott be a jogerős ügydöntő határozat ellen felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint az I.r. terhelt terhére az eredmény, a halál bekövetkezése tekintetében csupán tudatos gondatlanság róható. Így a cselekmény helyesen enyhébben minősül, melynek folytán a büntetés is enyhítendő.

A Legfelsőbb Bíróság az indítványt alaptalannak találta. Tekintettel arra, hogy az indítvány 2003. július 1-e után érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, annak elbírálására a jelenleg hatályos Be. szabályok alkalmazandók. A Be. értelmében pedig a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ebből következően a nyilvános ülésen elhangzott azon védői érvelés, miszerint a bőröndbe helyezett gyermek szája nem volt leragasztva, a tényállással ütköző volta miatt egyrészt nem értékelhető, másrészt ellentétben áll az I.r. terheltnek a nyomozás során gyanúsítottként tett nyilatkozatával.

A tudatos gondatlanság alapvetően az érzelmi oldalon tér el az eshetőleges szándéktól. A luxuria esetében az elkövető felismeri magatartásának lehetséges következményeit, de – szemben az eventuális szándékot jelző belenyugvással – a jelentős kockázatot vállalva abban reménykedik, hogy a súlyos eredmény mégsem következik be. Akkor viszont, amikor a bizakodás merőben alaptalan (mert az adott helyzetben szinte szükségszerű eredmény elmaradása csupán véletlenül történhetne meg), az eredménybe való belenyugvásról, tehát eshetőleges szándékról van szó.

Az irányadó tényállásból kitűnően az I.r. terhelt a gyermek kezét, lábát összekötözte, száját ragtapasszal leragasztotta, majd takaróba tekerve a sértettet egy bőröndbe helyezte oly módon, hogy a bőrönd zipzárját elhúzta. Végül a bőröndöt több órán keresztül a lezárt gépkocsijában tartotta. Nem kétséges, hogy az I.r. terhelt felismerte, miszerint az adott körülmények között a sértett fulladásos halála szinte elháríthatatlanul bekövetkezik, s tisztában volt azzal is, hogy ennek elkerülésére gyakorlatilag nincs esély. Ekként tehát az I.r. terhelt esetében a könnyelmű bizakodás szóba sem kerülhet, éppen ellenkezőleg: a terhelt – ha a gyermek halálát nem is kívánta – ám abba belenyugodva cselekedett. A sértett sorsa iránti közömbösséget jelzi az a tény, hogy az I.r. terhelt a váltságdíj megszerzésére irányuló igényéről akkor sem mondott le, amikor a gyermek haláláról megbizonyosodott.

A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak nem adott helyt, így a megtámadott határozatokat az I.r. terheltet illetően hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Bfv. X. 410/2004. sz.)

(Szerkesztett változat!)