FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Gondoskodás.....

 

I. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősül azoknak a vádlottaknak a cselekménye, akik gondozási, ápolási kötelezettségüket elmulasztják és az ezzel okozati összefüggésben kialakult betegségek következtében magatehetetlenné vált sértett halála az átlagosat meghaladó szenvedések között következik be [ Btk.166.§ (2) bek. d) pont]

II. Ölési cselekménynek mulasztással történt elkövetése a társtettességet kizárja [Btk.20.§ (2) bek.].

T.A. I.r. vádlott munkanélküli, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Pszichológiai értelemben vett személyiségzavar nem áll fenn nála, ugyanakkor viselkedésében gyakori a habozás, tétovázás, a kiváltott feszültséget szorongásszerűen éli át, fél minden döntéstől és annak következményeitől, ezért cselekvési helyzetben gyakran lebénul, érzelmi kötődést családtagjai irányába nem mutat.

T.L. II.r. vádlott az I.r. vádlott gyermeke, nőtlen, gyermektelen, munkanélküli. Nála sem tárható fel személyiségzavarra utaló körülmény, morális belátási képességgel rendelkezik.

Mindkét vádlottat érzelmi elsivárosodás jellemez, amely legfőképpen csökkent akarati életvezetésben és teljes célképzet-nélküliségben ölt testet.

T.A.-né sértett az I.r. vádlott felesége, a II.r. vádlott édesanyja volt.

A család folyamatosan anyagi gondokkal küzdött, a sértett a háztartást látta el, míg az I.r. vádlott alkalmi munkából igyekezett a létfenntartáshoz szükséges anyagi javakat előteremteni.

A családban a sértett, haláláig fennálló domináns, családirányító szerepet játszott, amely az I.r., illetve a II.r. vádlott életvitelét is oly módon befolyásolta, hogy a sértetti – anyai – akarattal szembeni érdekérvényesítésre kevés esély volt.

A sértett régebben kialakult, az alsó végtagokban jelentkező visszértágulatos megbetegedésben szenvedett, amelynek következményeként kialakult vénás keringési zavar jelei is mutatkoztak. Ez elsődlegesen járási nehézségben, valamint a láb bőrének elszíneződésében, és lábszárfekély kialakulásában mutatkozott meg.

A sértett a háziorvosnak egészségügyi problémáiról, egyre nehezülő mozgásáról nem tett említést, szakorvosi segítséget nem vett igénybe.

A sértett alsó végtagjainak visszértágulata miatt egyre kevésbé tudott mozogni, járni, mind többet ült, majd feküdt.

2002 nyarától lényegében folyamatosan ágyhoz kötötten élt. Ettől kezdődően a háztartást az I.r. és II.r. vádlott “vezette”, takarítottak, mostak, főztek és az ételt a sértett ágya mellé tették, aki azt eleinte el is fogyasztotta.

A sértett tartós ágyban fekvése miatt egyre inkább legyengült, hozzátartozói számára nyilvánvalóvá vált, hogy egészségi állapota folyamatosan romlik.

Bár a vádlottak felvetették, hogy orvosi segítséget hívnak, ezt a sértett elutasította.

Az I. és II.r. vádlottak napközben általában nem tartózkodtak otthon, délután és esténként azonban beszélgettek a sértettel, akit hónapokon keresztül sem tisztálkodni, sem szükségét végezni nem látták, sőt arról sem győződtek meg, hogy az ágyból egyáltalán képes-e kikelni.

2002 telén az általuk lakott házat nem tudták megfelelően fűteni. A vádlottak a sértett egyre súlyosbodó és a külvilág számára is félreérthetetlenül felismerhető egészségügyi állapota ellenére a sértettet fekvő helyéről el nem mozdították, őt meg nem mosdatták, a tartózkodási helyéül szolgáló helyiséget annak ellenére sem szellőztették, hogy a sértett ágya felől egyre kellemetlenebb szagok áradtak.

2002 novemberétől a sértett lábszárán kialakult fekélyes elváltozásokon a szobában elszaporodott légypeték, illetve álcák telepedtek meg, amelyekből a kikelő élősködők, lárvák az elhalt szövetekben, a bőr alatti lágyrészeket kezdték pusztítani. A bőrön vándorlásuk kanyargós, vörös csík formájában is megmutatkozott.

A sértett mindkét alsó végtagján igen nagy kiterjedésű nyüvektől származó lágyrész-anyaghiány és csíkszerű járatok jöttek létre, amelyek több generáció élősködő kifejlődésére utaltak. A nyüvek lágyrész-pusztító tevékenysége következtében kialakult gyulladásos folyamatok a sértettnek nyilvánvaló fájdalmat okoztak.

A bőr és a bőr alatti szövetek légylárvákkal történő fertőződése, átjáródása következményeként kialakult gyulladás a bal alsó végtag mélyvénás rögösödésében is szereppel bírt, amely mélyvénás rögösödés a tüdőverőér több szakaszában lezajlott tüdőembóliához vezetett.

A vádlottak a sértettnek továbbra sem nyújtottak segítséget, amelynek folytán a sértett egy idő után vizeletét, székletét is maga alá engedte, az ágynemű és a matrac cseréjének hiányában tulajdonképpen rothadó ágyban feküdt.

A tartós fekvés miatt a krónikus vénás keringési elégtelenség következtében a sértett mindkét alsó végtagja a combtőtől kezdődően hatalmasra duzzadt, alsó lábszárain igen nagy kiterjedésű kifekélyesedések, míg a hátán tenyérnyi területen felfekvéses bőrelhalás keletkezett, csípőtájékán 8-10 cm-es nyílt sebek alakultak ki.

2002 december elejétől az önmaga ellátására, a hozzátartozói számára is egyértelműen képtelen sértett általános egészségügyi állapota egyre inkább romlott, nem étkezett, folyadékot sem vett magához. A gondozási kötelezettséggel érintett vádlottak mindezek ellenére még mindig nem intézkedtek a sértett gyógykezelése, élelmezése és ápolása tekintetében egészen addig, amíg a sértettel néhány szót tudtak váltani.

2002. december 17-én a sértett férje (I.r. vádlott), miután a sértett már a kommunikációra is képtelen volt, felhívta telefonon a háziorvost és közölte, hogy a felesége rosszul van, depressziós. A háziorvos azon kérdésére, hogy a rosszullét azonnali intézkedést és orvosi ellátást igényel-e, a vádlott akként felelt, hogy ráér délutánig.

A kiérkező orvos a helyszínen szembesült azzal, hogy a nyakig betakart sértett vizelettel és bélsárral szennyezett alsó testén fekélyes, hátán felfekvéses bőrelváltozások, míg csípőjén nyílt sebek, a bőr alatti szövetekben férgek, bogarak vannak. Erre tekintettel haladéktalanul intézkedett a kiszáradt, kihűlt, közvetetten életveszélyes állapotban lévő sértett kórházba szállítása érdekében.

A kórházban a sértettel érdemi konfliktust teremteni nem lehetett. Az igen elhanyagolt küllemű sértett mindkét széklettel szennyezett alsó végtagján kiterjedt, váladékozó, bűzös bőrelváltozások, kiterjedt felfekvések, nyílt sebek voltak, melyekbe a rajta lévő elmocskolódott ruházat beleragadt, alóla, valamint az élő szövetekből kukacok, bogarak jöttek elő.

Az azonnal megkezdett szakszerű orvosi ellátás ellenére a sértett egészségügyi státusza nem változott, 2002. december 19-én elhalálozott.

A sértett halálának közvetlen oka a bal alsó végtag mélyvénás rögösödéséből származó, a tüdőverőér több szakaszában lezajlott tüdőembólia volt.

A sértett halálát megelőző 1-2 héttel korábban már bizonyosan olyan, önmaga ellátására képtelen, leromlott egészségügyi állapotban volt, amely miatt segítségnyújtására szükség lett volna annak ellenére is, hogy az orvosi segítség igénybevétele ellen tiltakozott.

A megyei bíróság T.A. I.r. és T.L. II.r. vádlottak bűnösségét egy-egy rendbeli társtettesként elkövetett emberölés bűntettében állapította meg.

Ezért az I.r. vádlottat 3 év börtönre, mellékbüntetésül 3 évre a közügyektől eltiltásra, míg a II.r. vádlottat 2 év 6 hónap börtönre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, míg a vádlottak és védőjük a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottak cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítse, a kiszabott büntetést súlyosítsa.

Az ítélőtábla a fellebbezések kapcsán a határozatot felülbírálta. A felülbírálat során a megyei bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészítette ki:

A vádlottak nem szenvednek és a cselekmények elkövetésekor sem szenvedtek a beszámítási képességüket kizáró, vagy korlátozó elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban.

A sértettnek az alsó végtagokon kialakult sérülései az átlagost lényegesen meghaladó szenvedést, gyötrelmet jelentettek számára, amelyet depressziós betegsége ellenére sem tudott némán elviselni.

A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat feltárta. A helyes tényállásból a megyei bíróság okszerűen következtetett mindkét vádlott büntetőjogi felelősségére.

Az ítélkezési gyakorlat szerint mulasztással, azaz a kötelesség nem teljesítésével is megvalósulhat az emberölés, feltéve, hogy a halálhoz vezető okfolyamat elindítója nem az elkövető aktív magatartása; és, ha az elkövetőnek egyfelől jogi, vagy erkölcsi alapon nyugvó speciális kötelessége van, másfelől reális lehetősége is van a halálhoz vezető oki folyamat megakadályozására, ám ezt a kötelességét nem teljesíti.

Az adott tényállás mellett mindkét vádlott felelőssége megállapítható, hiszen a legelemibb gondoskodási kötelezettségüket mulasztották el hosszabb időn keresztül, jóllehet jogi és erkölcsi alapon ez a kötelezettség mind a házastársat, mind a nagykorú gyermeket terhelte.

A megyei bíróság helyesen állapította meg a vádlottak gondozási kötelezettségének elmulasztása és a bekövetkezett halálos eredmény közti okozati összefüggés fennállását.

Amennyiben az elkövető felismeri a mulasztásból származó, halálhoz vezető okfolyamatot és az előre látott eredményhez közömbösen viszonyul, a bűnösség formája szándékos.

A külső jelekből a vádlottaknak látniuk kellett a sértett halál közeli állapotát, amelybe belenyugodtak, s a sértett életben tartása érdekében semmit nem tettek.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor a cselekményt az emberölés alapesetének minősítette.

A megállapított tényállás szerint a sértettnek az átlagosat meghaladó szenvedéssel, fájdalommal járt az alsó végtagok megbetegedése, mely fájdalmat okozta, hogy testét légylárvák rágták és nyílt sebeit vizelet és széklet csípte. Ezek a sérülések a sértettnek hosszabb időn át tartó, szinte elviselhetetlen súlyos testi gyötrelmet, lelki szenvedést eredményeztek, melyet a vádlottaknak is észlelniük kellett. Így a vádlottak cselekményének minősítése helyesen a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette.

Tévedett a megyei bíróság akkor is, amikor a vádlottak cselekményét társtettesként elkövetettként értékelte. Az ölési cselekménynek mulasztással történő elkövetése ugyanis a társtettességet kizárja, ebben az esetben nem egymást kiegészítő közös, vagy együttes elkövetési magatartásokról van szó, hanem önálló kötelezettségekről és azok önálló elmulasztásáról.

Mindkét vádlott tisztában volt a szülői-házastársi gondviselői kötelezettségével és a kötelezettség tartós elmulasztásának összes következményével. Bár mindegyik vádlottnak lehetősége lett volna a halálhoz vezető okfolyamat megállítására, ezt egyikük sem tette meg. Emiatt a vádlottak az emberölésnek nem társtettesei, hanem önálló tettesei.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. különös részében 10-15 év között meghatározott tételkereten belül a szabadságvesztés alsó határát elérő büntetés eltúlzottan súlyos lenne, ezért T.A. I.r. vádlottal szemben a cselekménnyel és a családi szerepvállalásból adódó nagyobb felelősségével arányosan 8 év, míg T.L. II.r. vádlottal szemben a felelősséghez igazodó 5 év fegyházbüntetés alkalmazását tartotta szükségesnek. A főbüntetés súlyosítása mellett a másodfokú bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetést az I.r. vádlott esetében 10 évre, a II.r. vádlott esetében pedig 5 évre súlyosította.

(Pécsi Ítélőtábla Bf. I. 303/2004.sz.)

(Szerkesztett változat!)