FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Bűn és bűnhődés
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium olyan jogszabályváltozás tervét fontolgatja, amely megszüntetné a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetést.  Most már csak azt kellene kitalálniuk, hogyan támasszák fel az áldozatokat.....

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés a legsúlyosabb büntetés a magyar jog szerint, és nem akármivel lehet "kiérdemelni." Többen azonban inkább folyamatos kínzásnak, mintsem büntetésnek tartják, amiben szintén van igazság.

Általában a börtönbüntetés egyéntől fügően 3-5 év után szinte visszafordíthatatlan pszichikai károsodást okoz. Mindez azt jelenti, hogy ebből a szempontból szinte mindegy, hogy valaki 10 vagy  25 évet ül, mert már "nem lesz belőle ember."

Ugyancsak nem szólnak arról a hírek, hogy egy hosszabb börtön után a társadalmi visszailleszkedés is szinte kizárt. Az elítélteknek nagyrészt megszűnnek a külső kapcsolatai, a házastársak elválnak, a gyerekek anélkül nőnek fel, hogy látnák az apjukat vagy az anyjukat, az elítéltek szülei meghalnak, barátok pedig legfeljebb a cellában vannak. Ilyen előzmények után kilépni a börtönkapun egy közben alapvetően megváltozott világba, nos normális életre - lakásra, munkára -esélyük nincsen.

A probléma tehát alapvetően a börtönnel van, noha mindenki tudja, hogy a bűnért büntetés jár, és a magyar ítélkezési gyakorlat valóban csak a legsúlyosabb cselekményekért "mér ki" 10-15 évet. Ezek az emberek pedig meg is érdemlik, amit kapnak.

Két érvrendszer kerül tehát egymással szembe. Az erkölcsé, amely elfogadja sőt elvárja a büntetést, és a rabé, aki a büntetés letöltése után egész életére lelki és szociális nyomorék marad, mert a következmények nagy része a börtönkapun kilépve vár rá.

A tényleges életfogytiglan ebből a szempontból nem nagyobb kínzás, mint 20 évet leülni. Ami a humanitárius csomagba burkolt jogszabálymódosítás valódi indoka, az a rabok börtönön belüli viselkedése. Aki ugyanis tudja, hogy soha nem fog kiszabadulni, annak nincsenek gátlásai, mert nem tudják mivel megbüntetni...
Mindez kihat a többi  elítélttel és a börtönszemélyzettel   való kapcsolatra is, ráadásul nem éppen pozitív módon.

Nem kellene tehát humános érvekbe   csomagolni a börtönőrők biztonságának problémáját, és nem kellene azt sem elfelejteni, hogy a móri mészárlás vagy az Aranykéz utcai robbantás áldozatai már soha nem fognak feltámadni.